Gyakorló filmkészítő művész. A mozgóképpel végzett munkáját mélyen áthatja az a filmrepertoár, melyet a mozi kezdetei óta hoztak létre filmművészek. A mozgóképet a történetmesélők, az információközlők és az ideológiagyárosok is felfedezték a maguk számára a XX. század korai szakaszában, fontos azonban megkülönböztetnünk tőlük a vizuális művészeket, akik más célok érdekében fordultak e médium felé. Mellőzvén a narratívát, mint időstrukturáló eszközt, sokan fordultak a zene, mint modell felé, hogy ennek az új, képi időalapú médiumnak időbeosztását megszervezzék. Ilyen módon vizsgálva a kérdést, a mozgókép absztrakt médiummá válik, amely fel tud szabadulni a reprezentáció terhe alól, elsőrban mozgással és ritmussal operálva. A jelenlegi és a most születőben lévő digitális technikák a művészek számára lehetővé teszik, hogy méginkább összemossák a határokat a létező művészeti formák között.
Collins a tradicionális és innovatív technológiák és munkamódszerek összekapcsolásával jut el az ún. “látható zené”-hez. Készít mozgóképeket magában álló vászonra és galéria-installációkhoz; oktatási projektek vezetőjeként regionális, nemzeti és nemzetközi szervezetek részére zeneszerzőkkel, zenészekkel és táncosokkal dolgozik. A Lincoln University “Művészet, Design és Média Produkció” fakultás tanára.
Legújabb munkái: